2010. július 21., szerda

Mindennapi félelmeink


Miért, Te nem félsz?

Mindentől félünk. Attól tartok, hogy nem zártam el a gázt. Attól félek, hogy ha hazaérek, úszik az egész lakás, mert nem lett kész a mosás, mire indulnom kellett. Attól tartok, hogy a főnököm már megint milyen képtelen feladattal bíz meg és félek attól, hogy nem tudom megoldani, végrehajtani. Tartok attól, hogy ha leépítés lesz, én is sorra kerülök és egyre jobban félek attól, hogy az új nyugdíj törvények miatt 2013-tól talán csak a töredékét kapom meg a fizetésemnek, ha el akarok menni nyugdíjba. Tartok attól, hogy ha továbbra is minimálbérre vagyok bejelentve, akkor lesz-e egyáltalán nyugdíjam és az a 100-200 Euró, amit kapni fogok az elég lesz-e, akkor, amikor a segédmunkások is 6-800 Eurót fognak keresni?
Aztán tartok attól, hogy ha belevágnék valami újba, akkor biztosan nem sikerülne. Attól félek, hogy a barátaim kinevetnének, sőt megutálnának. Félek attól is, hogy túl sokba kerülne nekem. Meg attól is, hogy túl sok időmet rabolná el egy újabb másodállás. Félek, hogy nem tudnék eladni senkinek semmit, még magamat sem tudnám eladni.
Meg attól is tartok, hogy mi van, ha sikeres leszek? Akkor nekem is öltönyben, meg kosztümben kell egész nap feszítenem?! Hogyan fogok én beszédet mondani többszáz-többezer ember előtt, amikor még 3 ember előtt sem beszéltem soha?

Én azt mondom erre, hogy megértem. Én is félek. Ha-ha-ha! Mitől félhet egy ejtőernyős? Hiszen aki ki mer ugrani egy gépből, az nem fél semmitől! Igen, félek én is, de megtanultam azt, hogy hogyan tudom legegyszerűbben leküzdeni a félelmeimet.

Úgy, hogy szembenézek velük és mérlegelek. Például: 2002-ben kaptam utoljára fizetésemelést és tavaly még a 13. havi fizetésemet is elvették: attól tartottam, hogy nem fogom tudni a családomat eltartani, és attól is, hogy lehet hogy le kell mondjak a kocsimról?! Szembenéztem ezzel a helyzettel és arra jöttem rá, hogy valamit tennem kell. Számomra ez éppen elég nagy késztetés volt arra, hogy feladjam az ismeretlentől való félelmeimet, előítéleteimet és a saját vállalkozásomat indítsam el egy MLM-üzletben. Az egyik félelmem erősebb volt a másiknál.

Ma már csak nevetek az akkori félelmeimen, előítéleteimen! Annyi segítséget kaptam a szponzoraimtól, annyit tanultam és fejlődtem, amiről álmodni sem mertem! Fél év alatt már 40-en csatlakoztak a csapatomba és a stabil forgalom miatt a havi bónuszom már meghaladja a kiadásaimat. Ma már legtöbbet azzal foglalkozom, hogy a csapattársaim is közelebb kerülhessenek a céljaikhoz és elérhessék azokat. De a legfontosabb: az MLM-el kapcsolatos félelmeim többsége alaptalan volt!

Van egy régi mondás, miszerint kétféle ember él a földön: azok akik nem mernek hibázni, valamint azok, akik velük szemben bátran cselekszenek.

TE MELYIK KATEGÓRIÁBA TARTOZOL?

Egyszerűen ki lehet találni, hogy a második típus sokkal eredményesebb. Ha Te is ilyen vagy, akkor hiszel magadban annyira, hogy bátran merj kockázatot vállalni. Nem félsz a rossz döntések következményeitől, mert a hibázás természetes része az életednek.

De mi van, ha az első típus vagy? Vagy egy jó hírem: van benned fejlődési lehetőség!

Miért fejlődj? Mert a fejfádon majd a fenti jobb oldali szöveg fog díszelegni:

Nézd meg a fenti ábrát újra és gondolkodj! Holnap is örömmel várod a pillanatot, amikor belépsz a munkahelyedre? Megkapod azt a pénzt a munkádért, ami szerinted elég lenne a hozzád méltó élethez? Volt-e elég időd és pénzed arra, hogy élj? Hogy igazán élj? Hogy megtehesd azokat a dolgokat, amiket mindig is szerettél volna? Megteremtetted-e a gyerekeid számára azt a jövőt, amit megérdemelnek? Tudsz-e velük annyit foglalkozni, mint amennyit kellene? Megvehetsz-e nekik mindent, amit szeretnének?

Ha elgondolkodtál ezeken a kérdéseken és úgy érzed, hogy meg van a kellő bátorságod a változtatáshoz, akkor keress bátran!
Kattints ide!