Az utolsó napon

Az év utolsó napja van ma! Szóval BUÉK!!!
Megyek nemsokára bulizni, így gyors leszek.
A fogadalmakról szeretnék írni egy pár sort, de nem nagyon megy. Igen sok mindenféle fogadalmam volt már. Ha jól belegondolok talán csak egy párat tartottam be a sok-sok fogadalmamból. Gyakran nem is úgy alakult az életem, ahogy szerettem volna, talán éppen ennek köszönhetően. Ezért eldöntöttem, hogy ma éjfélkor nem teszek semmilyen fogadalmat.
Helyette másnap leírom egy füzetbe a céljaimat, álmaimat, vágyaimat. Mind az életemmel, a munkámmal, és a versenyzéssel kapcsolatos céljaimat, mind pedig a titkos álmaimat: azt, hogy hová szeretnék eljutni a világban, milyen autót szeretnék, és hogy hol, milyen saját házban szeretnék majd élni. És azt is, hogy kivel, kikkel szeretnék együtt lenni, lehetőleg minél többet.
Aztán majd nézegetni fogom ezeket a célokat, álmokat minél többször, lehetőleg naponta. Mert ez működik. Van saját tapasztalatom is:
Magas szinten versenyzek egy veszélyesnek tartott sportban. Idén tavasszal nagyon komolyan elterveztem, hogy bekerülök a VB-n induló csapatba. Rengeteget edzettem, sok pluszmunkát végeztem, mert tudtam, hogy bekerülni nagyon nehéz, nehezebb mint kikerülni. Tudtam, hogy ez csak úgy lehet, ha én leszek a legjobb és mindent ennek vetettem alá, esténként lefekvés után az ágyban fekve elképzeltem, ahogy a VB megnyitóján sétálok egy város főterén a csapatban. És sikerült! Az edzőtáborokban a legjobbak között voltam és a két válogató versenyen is én voltam a legjobb!
Aztán valahogy nem jöttek az eredmények és a VB-n sem sikerült azt az eredményt elérni, amire képes vagyok. Sokat gondolkoztam ezen, de aztán rájöttem a megoldásra: Én azzal, hogy beválogattak a csapatba, elértem a célomat. És nem terveztem tovább, nem tűztem ki - olyan határozottan, mint előtte - újabb célokat, hanem meg voltam elégedve azzal, hogy bekerültem a csapatba! Pedig az csak egy köztes állomás volt a VB-aranyérem felé. És én talán nem mertem ezt álmodni.
Most már tudom, hogy merni kell álmodni!
B U É K!